2010. július 25., vasárnap
cím: Zetsubou ni Sayonara
páros: Kyo x Saját szereplő (Hiro-chan)
korhatár: sajtostészta o.o amúgy meg 18+
figyelmeztetés: figyelmeztet a halál o.o
rész: 6.
Mikor kimentem a kocsinak dőlve vártak. Azonnal Kyo nyakába vetettem magam, majd Shinya-t öleltem meg. Hezitálva ugyan, de visszaölelt. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Nem bírtam nem megkérdezni…
- Hogy-hogy ti ketten jöttetek értem? – kérdeztem zavartan lehajtott fejjel.
- Bocsánatot kértem Shinya-tól, és elhívtam. – mondja Kyo. Hátranéztem Shinya-ra, és mosolygott.
- Értem. – mosolyodok el halványan.
Hazaút közben kiraktuk Shinya-t a házánál, majd mi is haza érkeztünk. Szép nyugisan eltelt a nap. Este is befeküdtünk egymás mellé. Úgy aludtunk el, hogy Kyo engem ölelt. Mégis más azért így elaludni, mint úgy, mint aki egy hulla. Szinte már szó szerint.
Reggel előbb keltem, mint Kyo. Szépen hangtalanul lementem és összedobtam neki egy kis kaját. A tányér elé raktam egy cetlit „KYO” felirattal. Csináltam egy teát magamnak, és leültem a kanapéra. Pont oda sütött a nap így élveztem azt a kis meleget. Mell alá érő hajam kócosan takarta vállam. Lassan iszogattam a finom teát, majd lejött Kyo is. Rá néztem a teám mögül, és elmosolyodtam. Reggel mindig olyan aranyos. A konyhába ment, majd a tányérral és egy pálcikával tért vissza. Puszit nyomott homlokomra és leült mellém.
- Köszönöm.
- Nincs mit – mosolyogtam.
Bekapcsolta a tv-t és Teázás meg kajálás közben TV-ztünk. Jól esett, hogy most nem olyan durva. Ma bement a stúdióba, én nem, mert úgy döntöttem, hogy rendet rakok a házban. Elég későn ért haza, én már le is feküdtem, de csináltam neki kaját, ami az asztalon várta őt.
2 hétig ez ment, majd egy nap elmentem nagy bevásárlásra. Nem akkor kellett volna, mert mire haza értem csurom vizes lettem és a dugó miatt is csak este értem haza. Letettem mindent a konyhába, és felmentem a szobába. Tudtam, hogy Kyo még nincs itt, mert ma is a stúdióban volt. Kinyitom az ajtót, és elég… megrázó… látvány fogad. Kyo és egy… másik csaj… a mi ágyunkban… Végig néztem a döbbent nő testén… Sehol egy vágás… Gyönyörű fehér bőre volt. Kyo dühösen nézett rám.
- Bocsánat… - hajtom le fejem. – Bocsánat, hogy létezem. – Csukom be az ajtót, és úgy ahogy vagyok vizesen és zokogva lerohanok a lépcsőn. Felkapom a telefonom és a kabátom. Kitépem a bejárati ajtót, és kicsörtetek a zuhogó esőbe. Rohanok, rohanok, én sem tudom merre. Végig az a szörnyű kép üldöz, amit a hálószobában láttam. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni a sírást. Egy ismerős környékre tévedtem, és egy ismerős háznál álltam meg. Még mindig zokogva felmásztam a lépcsőn és becsöngettem. Kinyitotta az ajtót, és mondott valamit, de nem hallottam csak láttam. Zokogva a nyakába borultam, és nem csináltam mást csak sírtam.
- Kyo… - zokogtam. – Kyo… megcsalt. – nyögtem ki a szavakat, és még jobban belé kapaszkodtam. A nap hátra lévő részében az ő karjaiban voltam és sírtam. Este mellette aludtam el, és reggel mellette ébredtem. Annyira megértő volt. Talán a sors hozta így, hogy nála kössek ki.
Címkék: Acid Black Cherry - Jigsaw
