cím: Zetsubou ni Sayonara
páros: Kyo x Saját szereplő (Hiro-chan)
korhatár: sajtostészta o.o amúgy meg 18+
figyelmeztetés: figyelmeztet a halál o.o
rész: 5.

- Szia… - köszöntek mind a ketten. A takaró alatt a kezemet szorongattam, eléggé féltem a reakciójuktól.
- Aggódtunk. – hallom Kaoru hangját.
- Sajnálom…
- Ugyan nem neked kell sajnálni… De azért elondhatnád, hogy mi a faszért nem lehetett velünk tudatni, hogy mit csinál veled Kyo? Egyáltalán mióta csinálja ezt?
Nem szóltam semmit, csak lesütött szemmel egyre jobban szégyelltem magam. A gombóc is ott volt a torkomban.
- Legalább válaszolj. – szólt Toshiya, és végig simított hajamon.
- Ő most hol van? – kérdezem rekedten.
- Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni. – Torkol le Kaoru, mire a fejemre húzom a takarót. Áhh nem akarom én ezt. Egyáltalán mit csináltak Kyo-val. Nem akarom, hogy bántsák.
- Kérlek, válaszolj. – húzzák le rólam a takarót. Rájuk nézek, és nagyot sóhajtok.
- Nem akartam, hogy bántástok.
- Nem bántottuk volna… De segíthettünk volna.
- Mégis hogyan? – csattanok fel. – Csak nézzétek meg mit csinált Shinya-val egyetlen beszélgetés miatt! – akadok ki teljesen. – Meg egyébként is… Én vagyok az egyetlen, aki le tudja állítani, de ilyenkor nekem se megy szóval… Ti sem tudtátok volna…
- Talán igazad van – hajtja le a fejét Kaoru.
- Mindegy… - sóhajtok. – Ő hol van most?
- Bezártuk egy szobába… Hátha lenyugszik.
- Nem fog – mosolyodok el. – Ha megkérhetnélek… hozzátok be még ma. – Nézek Toshiya szemébe, majd Kaorura téved tekintetem. Látszik rajta a meglepődöttség, de beleegyeztek.
- Figyelj… Ha akarod, akkor lehetsz nálam pár hétig. – mondja még Kaoru az ajtóban.
- Nem… Kyoval szeretnék maradni. – nézek szemébe. Bólint egyet, majd kiment. Toshiya velem maradt, és beszélgetni kezdtünk

***
Félóra múlva bekopogott Kaoru. Rá néztem, és bólintottam, hogy engedje be. Kyo bejött, és vele együtt Kaoru is.
- Fiúk… - szólalok meg halkan. – Kimennétek legyetek szívesek?
- De…
- Csak menyetek ki. Nem lesz semmi baj. - Ülök fel az ágyon. Kénytelen kelletlen kimentek. Félve Kyora pillantottam, és meglepően lágy volt az arc kifejezése. Leült mellém, és kisimított egy tincset arcomból. Lehajtott fejjel ülök mellette, és nem merek ránézni. Két ujjával állam alá nyúlt, és felemelte, hogy szemébe nézhessek.
- Sajnálom. – sóhajt. – Tudom, hogy ezzel kurvára nem érek el semmit, mert ezt nem lehet megbocsájtani, de ígérem ezen túl, máshogy lesz.
- Igen tudom – mosolyodok el. Ezért is szeretnék veled maradni. – nézek mélyen szemébe. Halványan ő is elmosolyodik, és lassan megcsókol. Elég sokáig beszélgetünk, és sokszor bocsánatot is kér. Érzem, hogy most nem csak úgy mondja, hanem tényleg komolyan gondolja.  Este fele bejön az egyik nővér és szól, hogy most már Kyo-nak mennie kellene. Lassan el is megy, és én rájöttem, hogy egész nap egy falatot nem ettem, de nem is vagyok éhes. Lehunyom a szemem, és távozok az álmok világába.

Meglepődtem mennyit bírtam aludni. Valamikor 1 körül ébredtem fel, de Kyoék már bent voltak. Rájuk mosolyogtam, és ők is vissza rám.
- Beszéltem az orvossal… - Kezdte Kyo, és leült mellém. – Ha minden igaz, 2 hétig tartanak bent, utána haza engednek.
- Jajj istenem – sóhajtok, és lehunyom szemem.
- Örülj, hogy nem 3 hétig tartanak bent – mosolyog, és apró puszit ad homlokomra. Én is elmosolyodok, és megfogom kezét.

  Ebben a két hétben mondhatni ki lettem szolgálva. Minden nap bejött hozzám valaki, de a legtöbbször Toshiya volt bent. Néha elkísértek Shinya kórtermébe, és egész szépen javulgat. Ő már hazamehetett, és nem haragudtam rá, hogy az utolsó hétben nem jött be hozzám. Biztos csak elege volt a kórházból. Azt viszont nem értem, hogy Kyo miért hetente csak 4x jön… Megkérdeztem Toshiya-t de azt mondta otthon van… nem értem. Na, mindegy ismerhetném már… Gyakorlatilag már mindent belém tömtek, ami a felébredésemkor ott állt az asztalon, de Totchi is meg Kaoru is hozott sok gyümölcsöt. Szép kis hízó kúrára fogtak, de nem izgat. Végre elérkezett a nagy nap. Kyo és Shinya jött értem kocsival.

cím: Zetsubou ni Sayonara
páros: Kyo x Saját szereplő (Hiro-chan)
korhatár: sajtostészta o.o amúgy meg 18+
figyelmeztetés: figyelmeztet a halál o.o
rész: 4.
megjegyzés: http://www.youtube.com/watch?v=-IUSZyjiYuY - ajánlom közben a hallgatását.

Egy sötét szobában ébredtem, kikötözve. Mi a szar van?
- Látom, felébredtél. – Hallom Kyo hangját. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Na mondjuk oké ekkora sötétségben. Érzem, hogy leül mellém, és végig simít mellemen. Ekkor veszem észre, hogy teljesen meztelen vagyok. Mi a faszt akar tőlem? Megremegek az érintésétől.
- Beszéltem Shinya-val. – Keze már nyakamat cirógatta.
- Igen? – remegett meg hangom.
- Igen. – mondta határozottan. – Elmondta, hogy beszélgettetek erről-arról… Többek között megkérdezte, hogy nem bántalmazlak-e. – Nagyot nyeltem, és legördült pár forrókönnycsepp az arcomon. Ő pózt váltott, vagyis egyik lábát áttette rajtam, és fölém mászott. Két kezével fejem mellett támasztotta meg magát. – Azt is mondta, hogy te letagadtad. – suttogta fülembe, majd belenyalt. – Ügyes kislány vagy. De azt nem értem miért is nem szóltál erről a beszélgetésről nekem. – csókolt nyakamba. Melleimnél folytatta tovább. Egész testemben remegtem. Istenem. Mit fog velem csinálni… Egyre lentebb és lentebb ment, de köldökömnél abbahagyta. Valami húzódást hallok, majd csapást érzek a hasamon. Felordítok, és még több könnycsepp folyik le arcomon. Egyre több, és több csapást érzek meg magamon. Ennyire még nem volt durva. Végre abbahagyta, de inkább csinálta volna azt. Pár pillanat múlva teljes hosszát „élvezhettem” magamban. Könyörtelenül mozogni kezdett bennem.

Ha lesz legközelebb, akkor gondolkodj el azon, hogy mit mondasz el nekem, és mit nem… - Szemeimben félelem csillogott. Mit jelent az, hogy „ha lesz legközelebb”? Már nem tudtam megkérdezni, mert tíz ujjat éreztem meg nyakamon. Kyo fojtogatni kezdett. Ekkor gondoltam vissz az életemre. Nem, nem pergett le előttem, ahogy mondani szokták. Igazából. Kyo-nak köszönhetem, hogy ennyire erős lettem. Az elején még féltem. Mindentől féltem. De mivel Kyo így bánt velem, meg kellett tanulnom, hogy hogyan legyek erős, hogy nem mutassam neki azt, hogy fáj. Meg kellett tanulnom uralkodni az érzéseimen. És tessék. Most itt fekszek, és hamarosan végleg elalszok… És azok a kezek visznek a halálba, aminek tulajdonosát mindenkinél jobban szerettem. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet. Utoljára csak annyit mondtam, hogy szeretlek. Még hallottam ugyan, hogy berontott valaki, és letépi a tíz szorongató ujjat a nyakamtól, de végül csak lehunytam szemeimet.

***

Aszittétek meghaltam mi? Hát én is azt hittem. De mégsem. Pittyegést hallottam, majd lassan kinyitottam a szemem, de rögtön össze is szorítottam, mert zavart a fény. Fájt tőle a szemem. Lassan pislogni kezdtem, és körbe néztem. Egy kórházi szobában feküdtem. Körülöttem virágok, bonbonok, meg ilyesmik. Felültem de meg is bántam. Iszonyatosan fájni kezdett a fejem. Fel is szisszentem és a fejemhez szorítottam a kezem. Visszafeküdtem, majd egy nővér jött be mosolyogva. Ez meg mi a szart mosolyog? Nem látja, hogy nézek ki?
- Örülök, hogy felébredt. – rendezgetett valamit az ágyon. – Vannak látogatói. Behívhatom őket?
- P… persze. – motyogom. Ő kislisszol, majd bejön Kaoru és Toshiya. Ez kell még nekem… Lesütöm szemem. Hallom, hogy halkan becsukják az ajtót, és érzem, hogy leülnek az ágyra a két oldalamra.
- Sziasztok – rebegem.

- Hiro-chan elmegyek, iszok egy kávét. Hozzak neked is valamit? – Kérdezte Kyo, mire megrezzentem.
- Nem baj, ha inkább veled megyek? – mosolygok.
- Persze, hogy nem baj, gyere csak.
Felálltunk, és kimentünk. Nem kockáztathatok. Akárhova megy, megyek vele. Nem fogom őt és Shinya-t egy légtérben hagyni. Vett nekem meg magának egy kávét, és visszavonultunk.
- Hiro-chan… Nem baj, ha egyedül kell haza menned? Nekem van még itt egy kis dolgom.
- Nem maradhatnék veled – pislogtam rá boci szemekkel. – Nem akarok nélküled haza menni… - pirultam el egy kicsit, és lesütöttem szemeim. Kicsit felnevetett.
- Na jó itt maradhatsz – mosolygott.
- De jó – csillogtak szemeim és hozzábújok. Megölel, és simogatja hátamat.

Sokáig bent vagyunk Kyoval, majd végre haza megyünk. Otthon levetettem magam az ágyra. Nem volt kedvem már semmit se csinálni, de Kyo ezt megcáfolta, ugyanis fölém mászott és csókolni kezdett. De megint olyan vadul. Nem volt erőm ellenkezni se, így hagytam, hogy leszaggassa rólam a ruhát – szó szerint – és végig karmolássza a sebeimet, majd durván megdugjon. Semmit sem tudtam már ez ellen tenni, de ma legalább nem kaptam új sebeket. Már ettől is ki ugrottam volna a bőrömből.