cím: Zetsubou ni Sayonara
páros: Kyo x Saját szereplő (Hiro-chan)
korhatár: sajtostészta o.o amúgy meg 18+
figyelmeztetés: figyelmeztet a halál o.o
rész: 4.
megjegyzés: http://www.youtube.com/watch?v=-IUSZyjiYuY - ajánlom közben a hallgatását.

Egy sötét szobában ébredtem, kikötözve. Mi a szar van?
- Látom, felébredtél. – Hallom Kyo hangját. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Na mondjuk oké ekkora sötétségben. Érzem, hogy leül mellém, és végig simít mellemen. Ekkor veszem észre, hogy teljesen meztelen vagyok. Mi a faszt akar tőlem? Megremegek az érintésétől.
- Beszéltem Shinya-val. – Keze már nyakamat cirógatta.
- Igen? – remegett meg hangom.
- Igen. – mondta határozottan. – Elmondta, hogy beszélgettetek erről-arról… Többek között megkérdezte, hogy nem bántalmazlak-e. – Nagyot nyeltem, és legördült pár forrókönnycsepp az arcomon. Ő pózt váltott, vagyis egyik lábát áttette rajtam, és fölém mászott. Két kezével fejem mellett támasztotta meg magát. – Azt is mondta, hogy te letagadtad. – suttogta fülembe, majd belenyalt. – Ügyes kislány vagy. De azt nem értem miért is nem szóltál erről a beszélgetésről nekem. – csókolt nyakamba. Melleimnél folytatta tovább. Egész testemben remegtem. Istenem. Mit fog velem csinálni… Egyre lentebb és lentebb ment, de köldökömnél abbahagyta. Valami húzódást hallok, majd csapást érzek a hasamon. Felordítok, és még több könnycsepp folyik le arcomon. Egyre több, és több csapást érzek meg magamon. Ennyire még nem volt durva. Végre abbahagyta, de inkább csinálta volna azt. Pár pillanat múlva teljes hosszát „élvezhettem” magamban. Könyörtelenül mozogni kezdett bennem.

Ha lesz legközelebb, akkor gondolkodj el azon, hogy mit mondasz el nekem, és mit nem… - Szemeimben félelem csillogott. Mit jelent az, hogy „ha lesz legközelebb”? Már nem tudtam megkérdezni, mert tíz ujjat éreztem meg nyakamon. Kyo fojtogatni kezdett. Ekkor gondoltam vissz az életemre. Nem, nem pergett le előttem, ahogy mondani szokták. Igazából. Kyo-nak köszönhetem, hogy ennyire erős lettem. Az elején még féltem. Mindentől féltem. De mivel Kyo így bánt velem, meg kellett tanulnom, hogy hogyan legyek erős, hogy nem mutassam neki azt, hogy fáj. Meg kellett tanulnom uralkodni az érzéseimen. És tessék. Most itt fekszek, és hamarosan végleg elalszok… És azok a kezek visznek a halálba, aminek tulajdonosát mindenkinél jobban szerettem. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet. Utoljára csak annyit mondtam, hogy szeretlek. Még hallottam ugyan, hogy berontott valaki, és letépi a tíz szorongató ujjat a nyakamtól, de végül csak lehunytam szemeimet.

***

Aszittétek meghaltam mi? Hát én is azt hittem. De mégsem. Pittyegést hallottam, majd lassan kinyitottam a szemem, de rögtön össze is szorítottam, mert zavart a fény. Fájt tőle a szemem. Lassan pislogni kezdtem, és körbe néztem. Egy kórházi szobában feküdtem. Körülöttem virágok, bonbonok, meg ilyesmik. Felültem de meg is bántam. Iszonyatosan fájni kezdett a fejem. Fel is szisszentem és a fejemhez szorítottam a kezem. Visszafeküdtem, majd egy nővér jött be mosolyogva. Ez meg mi a szart mosolyog? Nem látja, hogy nézek ki?
- Örülök, hogy felébredt. – rendezgetett valamit az ágyon. – Vannak látogatói. Behívhatom őket?
- P… persze. – motyogom. Ő kislisszol, majd bejön Kaoru és Toshiya. Ez kell még nekem… Lesütöm szemem. Hallom, hogy halkan becsukják az ajtót, és érzem, hogy leülnek az ágyra a két oldalamra.
- Sziasztok – rebegem.