2010. július 17., szombat
cím: Zetsubou ni Sayonara
páros: Kyo x Saját szereplő (Hiro-chan)
korhatár: sajtostészta o.o amúgy meg 18+
figyelmeztetés: figyelmeztet a halál o.o
rész: 2.
Reggel érdekes módon Kyo nem volt durva. Sőt. Ágyba hozta nekem a reggelit. Mi történt vele? Szemöldök ráncolva néztem rá, mikor behozta a tálcát.
- Mi az? – kérdezte pislogva.
- Semmi… csak… furcsállom. Miért hoztad ágyba? Tudom, hogy nem szereted, ha morzsás az ágy. – ráncolom még mindig szemöldököm.
- Úgy gondoltam, hogy az este durva voltam veled. Megérdemelsz egy kis kényeztetést. – Rakja le ölembe a tálcát, és megpuszilja homlokom.
- Köszönöm. – kikerekedett szemekkel meredtem a kis rántottára, és enni kezdtem. – Finom – mosolygok Kyora, erre ő is elmosolyodott. Most annyira már. Annyira kedves. Nem szoktam én még ezt meg. Lassan megettem, majd leraktam a tálcát az éjjeli szekrényre. Kiszálltam az ágyból, és Kyohoz mentem, aki a falnak dőlve állt az ajtó mellett. Lassan remegő kezekkel megöleltem. Éreztem, hogy nem tud mihez kezdeni, de végül viszonozta az ölelést. Két ujjával állam alányúlt, és felemelte fejem, hogy ránézhessek. Lassan megcsókolt. Nem durván, sokkal inkább óvatosan, vigyázva rám. Komolyan nem értem, hogy most mi van vele. Nem szokott ilyen lenni. Nem értem. Lehunytam szemem, és élveztem a csókot. Hajába túrtam. Még mindig remegtem.
- Félsz tőlem? – suttogta ajkaimra. Nem válaszoltam, csak megcsókoltam. Az kéne még, hogy meg tudja, félek tőle. Azt hiszem, máris nem lenne ilyen gyengéd. Inkább ki élvezem, amíg még lehet. Teljesen magához szorított. Ujjainkat összekulcsoltuk. Még a könnyem is kicsordult, annyira régen volt már velem ilyen gyengéd. A délelőtt többi részét henyéléssel vagy tv-zéssel töltöttük. Egész végig az ölében tartott. Annyira jó volt hozzásimulni, és érezni illatát. Nagyon hiányzott már ez az érzés. Nagyot sóhajtottam. Valahogy tudtam, hogy nem fog sokáig ilyen maradni.
- Ma is bejössz velem a stúdióba? – kérdezte miközben hátamat simogatta, és nyomott egy puszit homlokomra. Bólintottam. – Olyan hallgatag vagy – ráncolja szemöldökét.
- Csak élvezem a gyengédséget – mosolygok rá, és apró csókot lopok tőle. Visszahajtom a fejem a mellkasára, és kicsit körözgetek hasán.
Kis idő múlva elindultunk. Úgy gondoltuk, most gyalog megyünk, mert szép az idő és jót tesz egy kis friss levegő. Kezeink egész végig össze voltak kulcsolva. Most valamivel jobban örültem, ez meg is látszott rajtam, mert irtózatosan hiperaktív lettem. Shinyával ugráltam, és nevetgéltem, amíg a többiek a vokált és a gitárokat rögzítették.
- Hiro-chan? Mondd… Kyo bántalmaz téged?
Meglepődve néztem rá.
- Nem, dehogy. Honnan veszed?
- Csak, mert mindig látok valami furcsát rajtad – ráncolja szemöldökét. – Vagy a viselkedéseddel, vagy horzsolások, és foltok vannak rajtad.
- De megnyugodhatsz – mosolygok – Kyo nem bántalmaz, csak ügyetlen vagyok. Kyo is mondani szokta, hogy nézzek a lábam elé – nevetek zavartan. A francba, ha ez a beszélgetés Kyo fülébe jut… Tuti, hogy Shinya meg fogja őt is kérdezni… Fél óra múlva nevetve jött be a többi tag, én meg még feszélyezettebben kezdtem magam érezni. Kyo természetesen mellém ült le, és párszor megcsókolt, vagy megsimogatott. Tudtam, hogy mire hazaérünk már nem lesz ilyen „jó” a hangulat.
- Hiro-chan elmegyek, iszok egy kávét. Hozzak neked is valamit? – Kérdezte Kyo, mire megrezzentem.
- Nem baj, ha inkább veled megyek? – mosolygok.
- Persze, hogy nem baj, gyere csak.
Felálltunk, és kimentünk. Nem kockáztathatok. Akárhova megy, megyek vele. Nem fogom őt és Shinya-t egy légtérben hagyni. Vett nekem meg magának egy kávét, és visszavonultunk.
- Hiro-chan… Nem baj, ha egyedül kell haza menned? Nekem van még itt egy kis dolgom.
- Nem maradhatnék veled – pislogtam rá boci szemekkel. – Nem akarok nélküled haza menni… - pirultam el egy kicsit, és lesütöttem szemeim. Kicsit felnevetett.
- Na jó itt maradhatsz – mosolygott.
- De jó – csillogtak szemeim és hozzábújok. Megölel, és simogatja hátamat.
Sokáig bent vagyunk Kyoval, majd végre haza megyünk. Otthon levetettem magam az ágyra. Nem volt kedvem már semmit se csinálni, de Kyo ezt megcáfolta, ugyanis fölém mászott és csókolni kezdett. De megint olyan vadul. Nem volt erőm ellenkezni se, így hagytam, hogy leszaggassa rólam a ruhát – szó szerint – és végig karmolássza a sebeimet, majd durván megdugjon. Semmit sem tudtam már ez ellen tenni, de ma legalább nem kaptam új sebeket. Már ettől is ki ugrottam volna a bőrömből.
Címkék: the GazettE - Filth In the Beauty
