2010. július 16., péntek
cím: Zetsubou ni Sayonara
páros: Kyo x Saját szereplő (Hiro-chan)
korhatár: sajtostészta o.o amúgy meg 18+
figyelmeztetés: figyelmeztet a halál o.o
rész: 1.
- Kyo – nyögtem. A hangom nem volt élvezet teljes. Sokkal inkább fájdalmas. Éreztem, ahogy az éles tárgy egyre többször mélyedik húsomba, és kiserken belőle vérem. Reszkettem a fájdalomtól. Sírni már nem tudtam, szinte már megszoktam az érzést. Mégis. Fájt. Fájt, hogy pont ő. Pont az az ember, akit a legjobban szerettem. Még ha így is bánt velem, akkor is szeretem.
- Én szeretlek téged, kicsi Hiro-chan. – Csókolta le egyik sebemről a vért, majd folytatta. – Nekem így vagy a legszebb. Mikor ilyen kiszolgáltatott helyzetben vagy. Szeretem látni a véres testedet. – mosolygott, majd megcsókolt.
Szeretlek…
Szeretlek…
Ez az egy szavacska járt a fejemben. Szeret? Ezek után, hogy tudnám még elhinni? Mindig elmondja, hogy szeret, de valahogy nem érzem.
- Tudod, nem szeretem, amikor nem figyelnek rám – ráncolja homlokát, mire rémült tekintettel néztem rá. A kés újra belevágódott combomba, de most mélyebben.
- Sa… Sajnálom – rebegtem. – Csak elgondolkoztam. – Néztem mélyen szemébe. Semmit nem tudtam leolvasni arcáról. De tudtam. Élvezi, hogy kínozhat. Lassan felhúzott karomnál fogva, és megölelt. Nem volt erőm visszaölelni. Legszívesebben elmenekültem volna tőle, de… Nem bírnám ki nélküle. Túlságosan megszerettem, pedig miket művelt velem…! Mikor már kijátszadozta magát, elvitt a tükörhöz… Ahhoz a tükörhöz, amibe minden akciózás után meg kell néznem magam. Kifejezéstelen arccal néztem meztelen testemen végig. Undorító. Az egész testemet hegek díszítették. Több hónapos sebek is ott éktelenkedtek rajtam.
- Tudod Hiro-chan. – Rakta fejét a vállamra hátam mögül – Én azt szeretném, ha örökké együtt lennénk. Sosem fogom engedni, hogy elvegyenek tőlem, ugye tudod? – némán bólintottam. Hát persze. Vajon hány nőnek mondta még ezt, hogy aztán szépen lassan annyi vért veszítsen, hogy meghalljon? Mert tudtam, hogy ez lesz belőle. Hiszen hónapok óta ezt csinálja velem.
- Holnap is bejössz velem a stúdióba. – zökkentett ki gondolatmenetemből Kyo mély hangja. Erre is csak bólintani tudtam. Rácsókolt nyakamra, majd ott hagyott. Sóhajtottam. Elvettem a szekrényről a hálóruhámat, meg egy törölközőt, és elvonultam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, felöltöztem, és lefeküdtem. Pár perc múlva ajtócsukódást hallottam, majd Kyo nehezedett fölém, és csókolni kezdett. Elhajoltam.
- Ne, Kyo hagyjál, fáradt vagyok. – néztem szemeibe, mire erőből pofon vágott. Elmosolyodtam, és éreztem a vér sós ízét számban. Végül ismét megadtam magam. Ma már hatodszorra. Gépiesen nyögdécseltem, mintha csak eljátszanám a szerepemet. Mivel az volt. Csak egy játékszer vagyok Kyonak. Én biztos vagyok ebben.
Másnap reggel szokásos időben felkeltünk, és készülődtünk. Ahogy megnéztem magam a tükörben, láttam, hogy a tegnapi megpofozástól szépen bedagadt az arcom.
- Talán nem veszik észre – sóhajtottam, majd lementem a konyhába Kyohoz.
- Indulhatunk, hercegnőm? – puszilt homlokon.
- Persze – mosolyogtam remegve. Derekamat ölelve mentünk a kocsihoz. Beültem, és elkocsikáztunk a stúdióba. Mosolyogva köszöntem a bandának, és helyet foglaltam az egyik kanapén. Sokáig egyedül voltam, majd mikor végeztek a próbával, csatlakoztak hozzám.
- Te, Hiro-chan.
- Hm? – Fordulok Toshiya felé, akitől származik az előbbi hang.
- Mi történt az arcoddal? Fel van dagadva. – néz rám aggódva. Kicsit habozva Kyora pillantok aki a falnak dőlve állt. Arc izmai megfeszültek.
- Csak elestem – mosolygok rá.
- Biztos?
- Biztos. Nyugodj meg, Toshiya-kun. – mosolygok még mindig.
Nyugisan telt el a stúdióban töltött idő, de otthon ismét ki voltam szolgáltatva Kyonak. Kicsit durvább is volt, minden téren, mint szokott lenni. Biztosan a Toshiyával tett beszélgetésünk az oka.
- Szeretlek Hiro-chan. – búgta fülembe.
- Én is... Kyo-kun.
Címkék: Dir En Grey - Vinushka
